Miért is alapítottam a Turán Jitsut!?
Amikor 6 éves koromban elkezdtem küzdősportozni egyáltalán nem volt kedvem hozzá. Igazából szüleim unszolására kellett járnom edzeni. Mind ezt addig erőltették még csaknem magával ragadott a hév, hogy én is nagy "bunyós leszek". Ez a küzdősport a kick box volt. Az első övvizsga után hajtott a siker vágy, hogy látván a nagyokat, egyszer majd nekem is lesz magasabb övfokozatom, akár fekete övem. De nem tartott túl sokáig. A helyzet úgy alakúlt, hogy vidékre kellett költöznünk ahol nem volt ilyen fix lehetőség az edzésre. Ezért jártam, amikor tudtam több helyre is edzeni. Boxoltam, Thai boxoltam, kung fu-ztam ki próbáltam a filippínó harcművészetet.... stb. Az volt a lényeg, hogy mindig valahol edzek, tanulni tudjak.....De rentgeteget edzettem otthon is a kertben, és próbálgattam képzelt támadásokat hárítani a tanúlt anyagokból.
A következő években megismerkedtem A NihonTai Jitsu-val Amit 6-7 éven át csináltam Talán ez volt a leghosszabb ciklus az életemben amit egy irányzatban töltöttem el. Minden irányzatnak amit kipróbáltam megvan a maga erőssége, és gyengesége is. Nekem valahogy nem volt teljes egyik sem. Megfolytottak a szabályok úgy éreztem. Egyiknél ezt nem lehet, másiknál azt nem lehet, és volt amiben sok volt a számomra "varázslásnak tűnő" nem reális technika.
Ekkor döntöttem úgy, hogy mivan "ha" -ha én is képes lennék arra, hogy megalapítsam a saját "jitsumat" egy olyan Ju Jitsu ágat, ahol inkább a realitásé a főszerep és nem azé, hogy minél bonyolúltabb, nyakatekertebb technikákat alkalmazzak és formáljak.
-Hanem egy valós éleshelyzetben egyszerűbben kivitelezhetőbb rendszert alkossak. Az általam nagyrabecsült eredeti japán ju jitsu formájára kezdtem építkezni a technikákkal, és mindent megpróbáltam kivitelezni egy-egy küzdelemben. Gyakorlatilag ez egy selejtező is volt. Sok olyan technikát tanultam amit éles helyzetben talán lehetetlen kivitelezni, ezért azzal csak magamat áltattam. Ezzel elindult egy éveken át tartó szelekció.
Nem azt mondom, hogy kész van. Szerintem soha nincs kész. Megalakítottam egy vizsga rendszert 2.Dan fokozatig ami sok technikát magában foglal. Szét bontottam bizonyos technikai sorozatot és övvizsga rendszert csináltam. A japán ősi JuJitsura való nagyrabecsüléssel a Turán-Jitsu nevet adtam neki. Egy Japán eredetű harcművészet, de mégis Magyar szemlélettel. Japán és Magyar közös vonatkozásban egyetlen pontot tudtam felhozni a genetikai rokonságon kívűl, hogy mindkét nép, a Turáni népcsoporthoz tartozik. A Ju szót mint (lágy) azért nem használtam az irányzat nevében, mert a Turán Jitsu inkább kemény mint (lágy), ezért a ju jitsu kifejezés nem lenne helyén való. Bár az ellefél energiáját itt is sokszór elvezetjük,az (atemi) azaz visszatámadás már keményen beleblokkol az ő lendületébe. És a védekezési rendszer is inkább a támadásra épűl. Ugyanis legjobb védekezés a támadás! És ez így igaz. Az eltelt évek kezdenek visszaigazolást nyerni, mind a tanítványaim és egyéb tapasztalatok által, hogy amit csináltam, az működik!
Az oktatási anyagban persze benne van sok olyan technika is ami nem feltétlen eladható éles helyzetben, de az csak a mozdulatok megalapozása miatt szükséges. Nem minden mozdulat életszerű amit edzéseinken gyakorlunk, de a helyes technika elsajátítása miatt elengedhetetlen ezeknek a gyakorlása is. Van egy minimális formai anyag (Kata) része is az irányzatnak. De szerintem nincs harcművészet Katákba rejtett tehcnikai magyarázatok nélkül. A katák magukban foglalják az adott irányzat jellegzetességeit. Így van ez a Turán Jitsuban is.
Nem feltétlen verseny sportot szerettem volna alkotni, de technikai repertoárját leszűkítve (törések és életpontok támadása) a Turán Jitsu is alkalmas versenyzésre, bár nem ez a célja. Sokkal inkább a határozott és reális önvédelem ami minden ember számára megtanúlható, különleges emberfeletti képességek nélkül is.
Úgy harcolsz ahogy edzel, ezért úgy edz ahogy harcolni akarsz!
Cseh István
Stílusalapító nagymester
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése