A Turán Jitsu Alapítója Cseh István Nagymester

Miért is alapítottam a Turán Jitsut!?

Amikor 6 éves koromban elkezdtem küzdősportozni egyáltalán nem volt kedvem hozzá. Igazából szüleim unszolására kellett járnom edzeni. Mind ezt addig erőltették még csaknem magával ragadott a hév, hogy én is nagy "bunyós leszek". Ez a küzdősport a kick box volt. Az első övvizsga után hajtott a siker vágy, hogy látván a nagyokat, egyszer majd nekem is lesz magasabb övfokozatom, akár fekete övem. De nem tartott túl sokáig. A helyzet úgy alakúlt, hogy vidékre kellett költöznünk ahol nem volt ilyen fix lehetőség az edzésre. Ezért jártam, amikor tudtam több helyre is edzeni. Boxoltam, Thai boxoltam, kung fu-ztam ki próbáltam a filippínó harcművészetet.... stb. Az volt a lényeg, hogy mindig valahol edzek, tanulni tudjak.....De rentgeteget edzettem otthon is a kertben, és próbálgattam képzelt támadásokat hárítani a tanúlt anyagokból.

A következő években megismerkedtem A NihonTai Jitsu-val Amit 6-7 éven át csináltam Talán ez volt a leghosszabb ciklus az életemben amit egy irányzatban töltöttem el. Minden irányzatnak amit kipróbáltam megvan a maga erőssége, és gyengesége is. Nekem valahogy nem volt teljes egyik sem. Megfolytottak a szabályok úgy éreztem. Egyiknél ezt nem lehet, másiknál azt nem lehet, és volt amiben sok volt a számomra "varázslásnak tűnő" nem reális technika.

Ekkor döntöttem úgy, hogy mivan "ha" -ha én is képes lennék arra, hogy megalapítsam a saját "jitsumat" egy olyan Ju Jitsu ágat, ahol inkább a realitásé a főszerep és nem azé, hogy minél bonyolúltabb, nyakatekertebb technikákat alkalmazzak és formáljak.
-Hanem egy valós éleshelyzetben egyszerűbben kivitelezhetőbb rendszert alkossak. Az általam nagyrabecsült eredeti japán ju jitsu formájára kezdtem építkezni a technikákkal, és mindent megpróbáltam kivitelezni egy-egy küzdelemben. Gyakorlatilag ez egy selejtező is volt. Sok olyan technikát tanultam amit éles helyzetben talán lehetetlen kivitelezni, ezért azzal csak magamat áltattam. Ezzel elindult egy éveken át tartó szelekció.

Nem azt mondom, hogy kész van. Szerintem soha nincs kész. Megalakítottam egy vizsga rendszert 2.Dan fokozatig ami sok technikát magában foglal. Szét bontottam bizonyos technikai sorozatot és övvizsga rendszert csináltam. A japán ősi JuJitsura való nagyrabecsüléssel a Turán-Jitsu nevet adtam neki. Egy Japán eredetű harcművészet, de mégis Magyar szemlélettel. Japán és Magyar közös vonatkozásban egyetlen pontot tudtam felhozni a genetikai rokonságon kívűl, hogy mindkét nép, a Turáni népcsoporthoz tartozik. A Ju szót mint (lágy) azért nem használtam az irányzat nevében, mert a Turán Jitsu inkább kemény mint (lágy), ezért a ju jitsu kifejezés nem lenne helyén való. Bár az ellefél energiáját itt is sokszór elvezetjük,az (atemi) azaz visszatámadás már keményen beleblokkol az ő lendületébe. És a védekezési rendszer is inkább a támadásra épűl. Ugyanis legjobb védekezés a támadás! És ez így igaz. Az eltelt évek kezdenek visszaigazolást nyerni, mind a tanítványaim és egyéb tapasztalatok által, hogy amit csináltam, az működik!
Az oktatási anyagban persze benne van sok olyan technika is ami nem feltétlen eladható éles helyzetben, de az csak a mozdulatok megalapozása miatt szükséges. Nem minden mozdulat életszerű amit edzéseinken gyakorlunk, de a helyes technika elsajátítása miatt elengedhetetlen ezeknek a gyakorlása is. Van egy minimális formai anyag (Kata) része is az irányzatnak. De szerintem nincs harcművészet Katákba rejtett tehcnikai magyarázatok nélkül. A katák magukban foglalják az adott irányzat jellegzetességeit. Így van ez a Turán Jitsuban is.

 Nem feltétlen verseny sportot szerettem volna alkotni, de technikai repertoárját leszűkítve (törések és életpontok támadása) a Turán Jitsu is alkalmas versenyzésre, bár nem ez a célja. Sokkal inkább a határozott és reális önvédelem ami minden ember számára megtanúlható, különleges emberfeletti képességek nélkül is.

Úgy harcolsz ahogy edzel, ezért úgy edz ahogy harcolni akarsz!

Cseh István
Stílusalapító nagymester

Turanizmus, Turánizmus története!

A turanizmus, turánizmus vagy az úgynevezett turáni gondolat az úgynevezett turáni népek közös eredetének és mai összetartozásának eszméje. A turánizmus eszméje, amely a romantikus nacionalizmusegy fajtája, a tizennyolcadik században megjelent nagynémet, pángermán és pánszláv ideológiák hatásainak ellensúlyozására született meg^[1] a tizenkilencedik század első felében Finnországban, a finn nacionalista fennofil és fennomán mozgalomban. Úttörője a finn nacionalista nyelvész, Matthias Alexander Castrén, aki az urál-altaji népek faji egységét és eljövendő nagyságát hirdette.^[2] Arra a következtetésre jutott, hogy a finnek Közép-Ázsiából származnak, és nem csupán egy apró, elszigetelt népet alkotnak, hanem egy nagyobb közösség részei, amelybe olyan népek tartoznak, mint a magyarok, a törökök, a mongolok stb. A turánizmus vagy pán-turanizmus innen terjedt el a finnek rokon nyelvű népeinél, így Magyarországon és Törökországban is. A két világháború között több országban, például Törökországban, Japánban és Magyarországon is politikai támogatást kapott.

Turán mint tudományos kifejezés egy földrajzi hely, a Turáni-alföld nevéből származik. A Turán, turáni kifejezéseket a tizennyolcadik századtól kezdve széles körben használták az európai tudományos irodalomban Közép-Ázsia megnevezésére. Az európai tudósok a kifejezést Abu al-Ghazi Bahadur történeti munkáiból kölcsönözték; Shajare-i Türk (A törökök családfája) című könyvének magyarázatokkal ellátott angol nyelvű kiadása 1729-ben jelent meg és gyorsan az európai tudósok sűrűn használt forrásává vált.

Magyarországon 1910-ben alakult meg a Turáni Társaság (alcímében Magyar Ázsiai Társaság), amely a keleti gyökerek kutatásával a nemzettudatot kívánta erősíteni. A Turáni Társaság katalizátora volt a két világháború közötti Távol-Kelet iránti érdeklődésnek. Tudós tagjainak – Cholnoky Jenő geográfus, Ligeti Lajos nyelvész, Felvinczi Takács Zoltán művészettörténész és mások – kelettel kapcsolatos kutatásai a korszak tudományos élvonalába tartoztak.^[3]

Bár a turanizmus szerepe a szélsőjobb ideológiák kifejlődésében elhanyagolható volt,^[4] a második világháború utáni kommunista-szocialista korszakban nacionalista jellege miatt megbélyegezték és tiltották. A turanista mozgalom egyes vélemények szerint mindenféle népet egybe boronált a koreaiaktól a párthusokon, a törökségen, az amúgy máig ismeretlen nyelvű hunokon át a magyarokig.^[5] Azonban a turanizmus sem tudományos irányzatként, sem népszerű mozgalomként nem volt egynemű és egységes. Több tudományos elképzelés, elmélet is született a magyarság múltjával kapcsolatban, ezek az elméletek pedig kidolgozottságukban és tudományos színvonalukban jelentős eltéréseket mutatnak és olykor egymásnak is élesen ellentmondó állításokat tettek. Épp ezért nem lehet és nem is szabad az egész irányzatot egységesként kezelni, hisz csak egyetlen dolog volt, amiben mindannyian megegyeztek; a magyarok büszkék lehetnek ázsiai gyökereikre és örökségükre, mert olyan örökség ez, ami megőrzésre méltó.

Egyes vélekedések szerint, a turanizmus különböző rokonságelméleteinek terjesztése negatívan befolyásolta az első világháború előtti Európának a Magyarországról és a magyar népről kialakított képét és képzeteit. Egyesek véleménye szerint a turanizmus kisebb részben még a trianoni békeszerződés megfogalmazására is kihatott - természetesen a determinánsabb főbb gazdasági geopolitikai érdekek mellett - rasszista alapú, de sikeres "érveket" adva a korabeli román és cseh és szlovák politikusok kezébe, melyek igyekeztek elhitetni a politikaformáló nyugati közvéleménnyel, hogy az európiai népektől teljesen eltérő, „idegen” sárga mongoloid nagyrasszba tartozó turáni magyarok elnyomják a területükön élő tehetségesebb kulturált „fehér és európai” szláv és román népcsoportokat.^[6] Ma is széles körben élő a tévhit, hogy a turáni népek tisztán mongolid származásúak lennének, ma már inkább az europo-mongoloid kifejezést használják a modern antropológiában, utalva arra, hogy a kaukázusi (fehér) nagyrassz és a mongoloid nagyrassz keveredéséről van szó.^[7]

Azonban a történelmi Magyar Királyság feldarabolása gyakorlatilag elkerülhetetlen volt, mert része volt a Brit Birodalom és Franciaország Németország meggyengítésére és elszigetelésére vonatkozó stratégiai elképzeléseinek. (E tekintetben fontos emlékeztetni Sir Halford John Mackinder (1861–1947) brit földrajztudós magterület-elméletére,^[8] amely már a 19. század utolsó harmada óta jelen volt a brit politikai gondolkodásban.)