Összkép a Ju Jirsuról.
A ju jitsu-nak nincs stílusalapítója, katonák találták ki katonák számára. Az a szabály, hogy nincs szabály. A harctéren született és fejlődött folyamatosan tovább. A fejlődést pedig, a folyamatos háborúskodások által szolgáltatott éppen aktuális csaták garantálták. A technikák szelekciója roppant egyszerűvé vált, aki túlélte csatákat, az azokat technikákat oktatta, amelyek lehetővé tették számára a túlélést a csatatéren vagy egyéb harci körülmények között (pl. párviadalok). A csatában hullt az “áldás” minden felől a harcos “nyakába”, ezért nem volt sem idő sem lehetőség bonyolult és komplikált technikák alkalmazására, így leginkább az “egy technika – egy ember” elv érvényesült. Az a harcos, aki az adott helyzetben nem jó megoldást választott, általában nem kapott esélyt a javításra…
A ju jtsu aranykorában jelentősen eltértek a technikai repertoár oktatási hangsúlyai a napjainkban használtaktól. Ennek oka, megváltozott világunkban keresendő. A középkori Japánban minden szamuráj karddal élte az életét, ebből következően a képzés legnagyobb részét a fegyveres technikák alkották.
A ju jitsu magában foglalja a harc mind fegyveres mind fegyver nélküli, technikáit, taktikáját, és stratégiáját. A ju jitsu jelentősége és fontossága akkor került előtérbe, amikor a harcos a fegyveres küzdelemben alkalmazhatta a tanultakat hogy előnyre tegyen szert, vagy ha elveszítette fegyverét legyen esélye a harc folytatásra, illetve pusztakezes harc esetén elegendő ismerettel rendelkezzen a győzelem eléréséhez. A fegyverhasználat magasfokú elsajátítása, rendkívül kifinomulttá tette a ju jitsu technikáit. Napjainkban jellemzően nem karddal az oldalunkon sétálgatunk, így az oktatás hangsúlya is a pusztakezes technikák felé tolódott el.
A ju jitsu eredetéből adódóan a harcról szól, arról hogyan lehet az ellenfele(ke)t, a lehető leghatékonyabban harcképtelenné tenni, a technikái erre lettek kitalálva, úgy is mondhatnánk a ju jitsu-ban nem megütni kell az ellenfelet, hanem leütni. Mivel nincs alapító mester és a technikái sincsenek “kőbe vésve”, a fontos alapelvek megtartása mellett folyamatosan változik; ezért mindig az adott helyzethez rendkívül rugalmasan alkalmazkodik. Kiváló példája ennek a speciális egységek képzési anyaga, a judo, az aikido kialakulása, vagy a ju jitsu brazíliai átalakulása, mely a Gracie család nevéhez fűződik (BJJ). Mind más területre fókuszál, de az alapelvek azonosak.
Ha technikai felsorolást kellene tartani akkor a ju jitsuban megtalálhatóak
- a kelet hagyományos és hatékony ütő – rúgó iskolája, és a nyugati ökölvívás technikái,
- esések, dobások, levitelek, fogások, feszítések, kulcsok, leszorítások, elvező technikák,
- álló ás földharc technikák,
- eszközökkel való támadás és ezekkel ill- ezek elleni védekezés (kés, bot, kötél, pisztoly, kard, tonfa, stb),
- egy és több ellenfél elleni harc,
- vitálpontok technikái,
- “csibész” technikák,
- elsősegély,
- a harc és küzdelem stratégiája, taktikája.
Nem gondolom azt, hogy a ju jitsu valaha is sporttá vagy versenysporttá tudna szelídülni, sőt azt sem hiszem, hogy bármikor is önvédelmi rendszerré válna. A ju jitsu a harcról szól, eszerint kell gyakorolnunk, tanulnunk, és tanítanunk.
Talán pont az összetettsége okán a ju jitsu még napjainkra sem vált (verseny)sporttá. Ugyanakkor a gyakorlók között szép számmal találunk olyanokat, akik különböző szabályrendszerekben mérettetik meg magukat, s az eredmények ismeretében kijelenthetjük, igen nagy százalékban sikeresen szerepelnek.
A ju jitsu gyakorlása mindig teljes erejű (full contact) rendszerben történik. Ez azt jelenti, hogy a harc közben a technikákat teljes erővel alkalmazhatjuk az éppen aktuális helyzethez igazítva. (gyakorló küzdelem, szabályokkal meghatározott küzdelem, önvédelem, utcai harc, közelharc, speciális egységek, háború). Mindez csakis úgy lehetséges, ha a gyakorló magasszinten képes kontrollálni mind a szellemi, mind a fizikai tevékenységét.
A szerteágazó technikai repertoár, és az ebből adódó végtelen számú kombináció lehetősége, mindenki számára lehetőséget ad a gyakorlásra, kortól, nemtől, minden egyéb más körülménytől vagy adottságtól függetlenül. A legfontosabb, hogy önmagunkban tisztában legyünk azzal, miért foglalkozunk a ju jitsuval, ha ezt tudjuk és nem is tévesztjük szem elől, akkor az MMA (Mixed Martial Arts) vagy ketrecharcos sportoló épp úgy hasznosíthatja az itt tanultakat, mint a kisiskolás gyermek, férfiak és hölgyek, vagy éppen a belügyi vagy katonai alakulatok tagjai.
